Szavak nélkül, mégis minden egyes pillanatot megértve. Nagyszerű vágások és gyönyörű képek, az elképesztő operatőri munkáról nem is beszélve… (a kedvenc: a benzinszintet úgy mutatja, mintha az operatőr a tankban (!) ülne, és onnan lesné a nyitott tanksapkán át kukucskáló motorost. Óriási.)
Aki az elmúlt években kezdte – valamelyik új, részletre elhozott csodagép nyergében – a motorozást, annak kuriózumként, aki pedig az MZ/Pannónia korszakban ült először nyeregbe, annak egyfajta múltidézésként álljon ez a remekmű – hisz’ mindannyian rúgtunk már a porba (Isten bocsássa, a motorba…) mérgünkben, amikor az út szélén rostokoltunk egy-egy műszaki hiba miatt…
Van -e lelke a motornak? Mi már tudjuk, hogy biztosan van, és a filmet jegyző Simon és Gregory Mills is hasonló véleményen lehet erről. A kitűnő zene (THE JESUS AND MARY CHAIN) csak megkoronázza az egyszerűségében tökéletes művet.
Jó szórakozást!
Blazer from Daniel Crouch on Vimeo.
Csibu955
Tényleg nagyon ott van a video. Ritkán látni ilyet. Ismerem az érzést amikor a sírás határán vagy, mintha magamat láttam volna, főleg amikor megnyugszik és megpróbálja mégegyszer:D. Kisebb nagyobb lerobbanások mindenkinek vannak, szerencsére az én Triumphommal nem hagyott még ott soha.Bár ilyen problémám nem is nagyon lesz… hála az injektornak.
elissa
A motor lelke a motoros másik fele, akár henger és dugattyú, kiegészítik egymást…
Darkus
Szép videó. Nincs elkapkodva benne semmi, nincsenek gyors képváltások. Pihenőnél a gép is meglocsolja a növényzetet, majd úgy gondolja, megpihen egy kicsit, ám gazdája indulna tovább. Ekkor végig viszi a történetet, hogy melegszik ki a főszereplő a gép életre keltése közben, majd akad ki teljesen. Már-már azt hinnénk, hogy beborítja az növényzet közé. Főhősünk végső elkeseredésében leül az út menti fűbe.
A fordulópont itt jön el, megérintik a természet hangjai. Hallja a madarak dalát, a nád halk zúgását a szélben, érzi a fű simogatását, és a napfény melegét arcán. Megnyugszik, élvezi a föld eme apró adományát.
Közben kipiheni magát a motor is, immáron nem kell nógatni a továbbhaladásra, engedelmeskedik az életre hívó szikrának.
Harlequin
A “THE JESUS AND THE MARY CHAIN” az “THE JESUS AND MARY CHAIN”
alvaro
Az az egyetlen alkalom, amikor félre kellett állítanunk Teresát az út mellé (elszakadt a szíj), épp alkalmas volt arra, hogy eképpen a természet hangjait kiélvezzük, amíg megérkezett a trailer. Sütött a nap, csiripeltek a madarak, csobogott a kút – mertogy Etyekre még sikerült begurulni, arra lejtett az út 🙂
Azóta volt már pár (hm, pont egy pár) necces helyzet. Elkopott a szíjhoz való tárcsa, és úgy 300km-re otthonról nekiállt rohamosan széthullani – miközben a hónapok óta megrendelt pótalkatrészen valami alsóbbrendű létforma vigyorogva ült a postán vagy a vámon, egyébként ez azóta se került elő… Utóbb döglődik az akku, és Budapest közepén sikerült lemerülnie. Teresa mindkét alkalommal becsülettel hazahozott, bár az utóbbin erőteljes tolást igényelt, aminek eredményeképp rondán leizzadtam, aztán 0 fokban Acsáig rendesen megfáztam. De rá igazán egy rossz szót nem szólhatok! Akku meg cserélve lesz hamarosan. Most viszont biztos nem ülök rá, amíg nem enyhül némileg az idő.
himizoli
Az a fej nem semmi,mikor háttal áll a motornak….