• Teszt: BMW R 1250 GS – Senki többet?

    Hosszú évek óta az R 1200 GS trónjára fáj a vetélytársak foga, ami nem is csoda, hiszen a legendás boxernek bebetonozott helye van az eladási listák élén. Éppen ezért kíváncsian vártam, hogy milyen lett az utód, a néhány hete leleplezett, R 1250 GS, melyet salzburgi menetpróbánkon csak úgy jellemeztek a szakemberek, hogy még soha nem készült ilyen remek boxer a BMW-nél. Se szeri, se száma a szkeptikusoknak, akik unottan legyintettek a boxermotorokra, mondván, túl drágák, bonyolultak és sérülékenyek, azaz semmi keresnivalójuk egy terepmotorban. Mégis, a bajorok kitartottak a konstrukció mellett, és az idő őket igazolta – a GS-t nemhogy lenyomni, de megszorongatni sem tudták az elmúlt években, makacsul tartja első helyét a piacon. Siker ide vagy oda, a túramotorok és túraendurók éppen reneszánszukat élik, és az éhes vetélytársak elképesztő teljesítményű gépekkel próbálják kiharapni a részüket a „nagy” GS piaci részesedéséből, ezért a müncheniek elérkezettnek látták az időt, hogy előrukkoljanak egy erősebb és sokkal nyomatékosabb géppel… Az új BMW boxermotor valódi műszaki csemege Ügyes húzás volt a bajorok részéről, hogy már a kölni motorkiállítás (Intermot) előtt lerántották a leplet az R 1250 GS-ről, így az újdonságokra éhes piac minden résztvevője az új boxerre fókuszált. Mint a bemutató legelején kiderült, a korábbi híresztelésekkel ellentétben nem mentek bele teljesítményháborúba, sokkal inkább a felhasználói élmény javítására törekedtek. Miként a típusnévből sejteni lehet, a hengerűrtartalom 1254 köbcentire gyarapodott, ám az igazi változás máshol keresendő. A márka kétkerekű történetében először alkalmaztak változó szelepvezérlést, melyet egy vezérműtengely-eltolási mechanizmussal valósítottak meg. A ShiftCam fantázianévre keresztelt rendszer lényege, hogy két különböző profilmagasságú bütyök vezérli a szívószelepeket a gázmarkolat állásának függvényében, azaz nem adott fordulatszámon, hanem a pilóta parancsainak megfelelően változik az erőforrás karaktere. Az eredmény 134 lóerő és megsüvegelendő 143 Nm-re nőtt forgatónyomaték, mindez pedig az egyre szigorodó környezetvédelmi normák betartása mellett. Kíváncsiságom a prezentációt követően sem enyhült, és szerencsére sikerült kifaggatnom a tökéletes angolsággal beszélő tervezőmérnököt, aki elmondta, hogy a rendszer teljesen észrevétlenül működik, ami komoly feladat elé állítja a motorvezérlő elektronikát. A masina fizimiskáját látva csupán a szelepfedeleken olvasható ShiftCam felirat enged következtetni a megváltozott műszaki tartalomra. Ennek oka, hogy a futómű és a vázgeometria szinte érintetlen maradt, s az idomokon eszközölt éppen csak sejtelmes változtatások még GS-tulajdonosok számára sem szembetűnőek. Mindenesetre a túraenduró puszta méretei továbbra is tiszteletet parancsolóak, miként formaterve is – egy zsúfolt parkolóban is rögtön kiszúrható a sajátos megjelenésű GS. Elég a nézelődésből, induljunk motorozni! Másnap reggel tűkön ülve vártam, hogy megkaparintsam a ...

  • BMW M 1000 XR-teszt: „Nézd, ilyet csak mi tudunk!”

    Végre testközelből az M 1000 XR! A BMW brutális túra-szörnye, amit 201 lóerő, M-sportgének és lenyűgöző részletek tesznek a világ egyik legizgalmasabb motorjává. Nem csak gyors – intelligens, veszélyes és gyönyörű. ...

  • Teszt: Honda CBR650R – Pengeváltás

    Mindezt megkoronázza, hogy a CBR a hasonló méretű - de lényegesen gyengébb - robogókkal került egy árszintre ...

  • Élet 100 ezer kilométer felett – X. rész – István és a 260 ezret futott Suzuki DL650 V-Strom

    Új sorozatunkban százezer kilométernél többet futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen is az élet százezer felett? Most egy 2004-es Suzuki DL650 V-stromról lesz szó, melyről gazdája, Halász István mesél nekünk. Mielőtt a közepébe vágnánk, röviden bemutatjuk a japán V2-est azoknak, akik hasonló igásló vásárlásán gondolkodnak vagy esetleg nem ismerik a típust. Suzuki DL650 – a közkedvelt mindenes A Suzuki DL650 2004-ben jelent meg az ezres rokonának mintájára, ám népszerűsége túlszárnyalta a DL1000-ét, olyannyira, hogy az AlpenMasters összehasonlító teszteken fölényesen utasította maga mögé a vetélytársakat, és vált az Alpok királyává. A Suzuki a sikeren felbuzdulva tovább csiszolgatta a V2-es túraenduróját, és modellfrissítéseket adott ki 2012, 2015 és 2017 végén is, és idén már tizenhatodik éve oszlopos tagja a modellpalettának. Azt rögvest ki lehet jelenteni, hogy nem a szépsége miatt vált népszerűvé a kis DL, sokkal inkább menettulajdonságainak és sokrétű felhasználhatóságának köszönhető hírneve. Ha vezetője úgy kívánja, akkor a 64 lóerőt kellően felbőszítve bármikor átlépi a hazai autópályán is megengedett sebességhatárt akár kétszeméllyel, csomagokkal megpakolva, ugyanakkor jódarabig  lépést tud tartani a nála erősebb motorokkal is, ha elég kanyargós az út és pláne, ha nem tökéletes simaságú az aszfalt. Mindamellett terepre is letévedhetsz a Suzukival, ugyanis a 43 mm-es csúszószár átmérőjű, állítható rugó-előfeszítésű teleszkópok 150 mm hosszú úton járnak, míg hátul húzó- és nyomófokozatban állítható központi rugóstag simítja ki az úthibákat – írnánk a kevésbé alapos tesztelőkhöz hasonlatosan. Ezzel szemben az az igazság, hogy a 15 centis rugóút nem éppen Erzberg-kompatibilis, és egyébként sem simítja ki az úthibákat a kiváló felfüggesztés sem, legfeljebb kevésbé viseli meg a pilótát, ha áthajt rajtuk. Akárhogy is, az extrém helyezeteket leszámítva (pályanap, kemény terep, a megengedettnél nagyobb terhelés stb.) a futómű megfelel az átlagos motorosok elvárásainak, a többség elégedett lesz vele. A kemény tempózást elöl 320 mm-es duplatárcsák kétdugattyús féknyergekkel, míg hátul egy 260 mm-es tárcsa, egydugattyús féknyereggel regulázza meg. Nem éppen naprakész technika, de szólóban motorozva elég, az utassal, csomaggal sokat hágózók pedig a gyárinál puhább betéttel, fémhálós fékcsővel, esetleg radiális felső főhengerrel javíthatnak a fékteljesítményen (utóbbi kettő átalakítási engedélyköteles). 820 mm-es ülésmagasságához a kormány és lábtartó elhelyezése már-már tökéletesnek mondható üléspozíciót nyújt testalkattól függetlenül, ráadásul 207 kg-os menetkész tömegének remek eloszlása fesztelen manőverezhetőséget nyújt úgy a városi közlekedésben, mint hosszú túrákon. Hogy e tulajdonságok tartós használat során mennyire győzik meg a tulajdonost? Nos, István már 265 ezer kilométernél jár – ha ő mesél a motorról, az több mint hiteles forrás… Interjú a tulajdonossal: Halász ...

  • Élet a Motron Vizionon: vége a dalnak, viszlát, Yuanxing!

    Szépen mennek a kilométerek a Vizionba, olyannyira, hogy hamarosan sort kell majd keríteni az 1000 km-es szervizre is. Alapvetően műszaki szempontból tökéletesen eseménytelen az élet a kis villanymotorral, de egy esős hazaút során elkezdett zavarni a bizonytalansága. Tenni kell ellene, nincs mese... ...