• Michelin Road 6 GT-teszt – 4. rész – Ez a legtartósabb motorgumi?

    Noha a szezon eleje nem alakult valami fényesen, így év végére azt mondhatom, hogy tartalmas idény volt. Majdnem 13 ezer kilométert gyűjtöttem a Michelin Road 6-ba... ...

  • Teszt: Honda X-ADV (2025) – Érthetetlen vonzódás

    Már első ránézésre feltűnik, hogy a vadonatúj Honda X-ADV áll előttem: a látványosabb idomzat fényszóróba integrált irányjelzőt foglalja magába, ami igazi világújdonság – még soha nem alkalmaztak ilyen megoldást sorozatgyártott kétkerekűn. ...

  • Teszt: Interphone Sport sisakbeszélő – Ha eleged van a kínaiból…

    Kíváncsi vagyok rá, hogy miként teljesít egy év és 50-60 ezer kilométer futárkodás után – mindenesetre rajtam nem múlik, alaposan kifaggatom az idei szezonban. ...

  • Élet 100 ezer kilométer felett – IX. rész – Zoltán és a CBR1100XX

    Sorozatunkban százezer kilométernél többet futott motorok tulajdonosaival beszélgetünk, hogy megtudjuk: milyen az élet százezer felett? Mai részünkben a Honda CBR1100XX-ről lesz szó, mely az ezredforduló egyik végsebesség-rekordere volt, és az SR-71 Super Blackbirdről kapta a nevét. Gyakorlatilag újonnan került a vas Milkához és már közel 120 ezer kilométer van benne… Bizonyára most sokan feltették a kérdést, hogy mi is az SR-71. Talán az idősebb generáció motorosai sebtiben rávágják a választ, hiszen emlékeznek még az XX beharangozó videójára. Leegyszerűsítve a történetet, az Egyesült Államok egyik kémrepülő típusa volt, mely sebességrekordot állított fel a 3529 km/h-s repülési sebességével. Felettébb érdekes, hogy egy japán motorkerékpár-gyártó használta fel ikonként a Blackbirdöt a motor tervezésekor. Sebességrekord közúton – az XX volt az egyik rekorder 1996-ban jelent meg a CBR1100XX, mely a CBR1000F leszármazottja volt, egyúttal a konkurens Kawasaki ZZR1100 ellenfele a leggyorsabb utcai motor címért folytatott viadalban és/vagy cicaharcban – az idősebbek még emlékeznek, milyen hajcihő volt ebből a kilencvenes évek végén a gyárak között… 1137 köbcentiméterből 164 lóerőt volt képes felszabadítani, bár eleinte az a pletyka járta, hogy ez inkább elméleti adat, és padon valahol 150-155 ló közötti értéket lehet mérni. Akármelyik is az igaz, a 254 kg-os öszvért 287 km/h-s sebességgel tudta repíteni a hosszú egyenesben, ezzel megfosztva a ZZR-t az első helytől. Gyorsulása a mai napig megállja a helyét, ugyanis 0-100-ra 2,8 másodperc alatt képes gyorsulni, a 0-140 is megvan öt másodperc alatt, és a 0-200 km/h is impozáns – csak 8,7 másodperc. Természetesen megállásról is gondoskodni kellett, így kombinált fékrendszer dolgozik a CBR-en, mely elöl 310 mm-es dupla tárcsa háromdugattyús fékmunkahengerekkel, míg hátul egy darab 256 mm-es tárcsa található, szintén háromdugattyús fékmunkahengerrel – elvétve találni csak olyan motort a piacon, amin hátul is háromdugattyús fék dolgozik. A Hayabusa fellépését követően ellencsapás nem érkezett a Hondától. Noha a fejlesztést nem hagyták abba, sőt egészen 2006 év végéig gyártották a Blackbird-ot, és az egyik legismertebb, elnyűhetetlen sporttúrázóvá nőtte ki magát az évek során, már nem az övé volt a kékszalag. Értelemszerűen a fejlesztések célja az volt, hogy finomítsanak a modellen, így az évek folyamán elektromos benzinbefecskendezéssel látták el, módosítottak a vezérműlánc feszítőpatronján, folyadékkristályos kijelzőket kapott és az emissziós normáknak is igyekeztek megfelelni. Hogy miként vélekedik egy igazán tapasztalt tulajdonos a sporttúrázóról? Hallgassuk meg Wáhr Zoltánt, azaz Milkát, akinél immáron több mint 100 ezer kilométeres futásteljesítménnyel büszkélkedhet a „feketerigó”. Interjú a tulajdonossal: Wáhr Zoltán – Honda CBR1100XX Milka 35 éve vizsgázott le nagymotorra, és ...

  • Instant nyár – Teszteltük a Moto Hotweart

    Már múltkori bemutatónk óta furdalt minket a kíváncsiság, hogy a megnyerő tulajdonságokkal büszkélkedő, fűthető motorosruha vajon miként teljesíthet a gyakorlatban, ezért egy hideg téli reggelen próbára tettük a magyar találmányt. Jómagam a terepmotorozás bűvöletében nőttem fel, talán ebből adódóan – vagy egyszerűen csak azért, mert nem vagyok az a kényes fajta – azok közé tartozom, akik a rosszabb idő beköszöntével sem teszik le a vasat. Ha tekintélyes mennyiségű hó hullik a városra vagy minden lefagy, nyilván nem küszködöm feleslegesen, de ha nincsenek különösebb nehezítő körülmények, önmagában a hideg nem zavar, főleg, hogy a hobbi mellett közlekedési eszközként is használom a bringákat. Az évek során kialakult egy jól bevált rutinom arra vonatkozóan, miként öltözzek fel úgy, hogy a zimankó se okozzon gondot – noha eléggé fázós vagyok –, ámde hazudnék, ha azt mondanám, hogy ilyenkor is pont ugyanolyan élvezettel pattanok nyeregbe, mint nyáron, a kellemesen simogató meleg időben. Ennek rendkívül egyszerű oka van, nevezetesen az, hogy egyszerűen utálom a téli öltözködéssel járó macerát… Zavar a száz réteg, a már otthon leizzadás és hogy Michelin-baba módjára topogok ki melegíteni a gépet. Ismerős a szituáció, ugye? Na ezért kutatok minden új lehetőséget, ami kevesebb hercehurcával nyújt meleget télvíz idején… Mikor kiderült, hogy alkalmunk nyílik élesben kipróbálni a korábban már bemutatott, magyar gyártmányú Moto Hotwear ruházatot, nagyon megörültem. A tesztnapon ragyogó napsütésre, ám csípős, hideg reggelre ébredtünk, aminek általában nem örülök, ám most kivételesen előnynek bizonyult, ugyanis 1-2 Celsius fokban, mondhatni, ideális körülmények között faggathattuk tudásáról a remek kis felszerelést. Ingázóknak és kirándulóknak is ajándék A termékeket készítő Karsai Holding rendelkezésünkre bocsátotta Piaggio maxirobogóját, amelynek ülése alatt már ott figyelt a konstrukció lelkeként szolgáló, hőcserélő panel és szivattyúkat rejtő műszaki egység. Mikor felnyitottuk a kétkerekű nyergét, kellemes meglepetésként szembesültünk vele, hogy a modult tartalmazó doboz relatíve kis helyet foglal el, vagyis nem kell feláldoznunk az ilyen jellegű gépeken oly fontos és hasznos, öblös tárolórekeszt. Még mielőtt egy lépést tettünk volna, a vállalat megjelent szakemberei készségesen elmagyarázták, miként működik a szisztéma, megmutatták, hogyan kapcsolható be a szerkentyű és szabályozható a hőmérséklet a kormányra rögzített vezérlőpanel segítségével. Kiderült, hogy rendkívül egyszerűen használható rendszerről van szó, tulajdonképpen percek alatt megszereztük az üzemeltetéshez szükséges tudást. Az öltözék overálként és kabátként is elérhető, jómagam – tekintettel a robogóra – az utóbbit választottam. Aki kevésbé hatékony időjárás-védelemmel felvértezett kétkerekűn vagy hosszabb távon motorozik, a kezes-lábassal egyértelműen jobban jár. A ruhadarab már tapintásra meggyőzött, hiszen rendkívül minőségi benyomást kelt, látszik, hogy ...