Noha télen-nyáron használom, és nem spórolok a gázzal, a TrailAttack 3 jól bírja a kiképzést: egy átlagos motoros két-három szezon alatt sem koptatja el… Talán még emlékeztek, tavasszal ismét körbejártam a témát, hogy milyen túraenduró-gumit érdemes választanom, ha többnyire aszfalton motorozom, de nem vetem meg a burkolatlan utakat sem. A döntést megnehezíti, hogy az évi 10-15 ezer kilométeres futásteljesítmény miatt a tartósság is elsődleges szempont volt, de a gyors bemelegedésről és a remek tapadásról sem szeretnék lemondani. Minél többet kutattam, annál inkább világossá vált, hogy a TKC 70 vagy a TrailAttack 3 lesz a jó választás, és végül azért döntöttem utóbbi mellett, mert Németországban tervezett és gyártott köpenyről van szó, melynek az egyik legfontosabb erénye a gyors bemelegedés, amire nagy-nagy szükségem van, amikor késő ősszel is motorral indulok munkába. Azt állították a fejlesztők, hogy legfeljebb 1-2 kilométer alatt eléri az üzemi hőmérsékletet, és most, hogy először használom igazán hidegben, megerősíthetem – még a két kilométer is óvatos becslés. Szintén mellette szól az átlagosnál jobb vízelvezetés, hiszen az Alpok-túrákon ugyanúgy meglephet egy kiadós esőzés, mint reggel/este ingázás közben. Végül pedig a méretválaszték, ami egyszerűen pazar – 17-től 21 colig, 90/90-től 190/55-ig bárki megtalálhatja a saját túraendurójára passzoló méretet. Egy szezon és nyolcezer kilométer a Continental TrailAttack 3-mal Még májusban került fel a két új abroncs, és most megnéztem, hogy pontosan mennyit mentem vele, mert gyanúsan jók a mintamélységek elöl és hátul. Nos, fél évvel ezelőtt 54 856 kilométert mutatott a számláló, míg ma reggel 63 194-et, azaz több mint 8000 kilométert sikerült motorozni a hat hónap alatt. Már akkor felfigyeltem rá, hogy a „kiemelkedő méretű barázda” nem afféle marketingszöveg, hiszen felszereléskor elöl 6, hátul pedig 7 mm volta legnagyobb érték. Nehéz helyzetben vagyok, hiszen egy tesztben elvárt, hogy hosszan soroljam a hátrányokat, derüljön ki az is, hogy miért nem jó választás a TrailAttack 3, de így kopottan is tökéletesen kiszolgál a mindennapokban és a túrákon is. Utoljára szeptember végén voltam vele hosszabb úton, akkor Ausztriát hódítottuk meg, ahol reggel kifejezetten hideg volt, és napközben sem kúszott a hőmérő higanyszála 20 fok fölé. Ennek dacára tempós kanyarvadászat közben sem mutatta jelét semmiféle bizonytalanságnak – elindulás után valóban egy-két kilométerre volt szükség a bemelegítéshez, és onnantól kiszámíthatóan tapadt a hőmérséklettől függetlenül. Ezután egészen decemberig használtam Sóskút és Budapest között egyszerű ingázásra, ami persze nyomot hagyott a hajtott keréken. Most, hogy vége a szezonnak, újra ellenőriztem a mintamélységet, és bevallom, meglepő értéket mutatott a ...
