Darázscsípés a múltból

Cagiva Mito és Freccia, Aprilia AF1 és RS125 – a végtelenségig sorolhatnám még a remek gépeket; a kilencvenes évek vad, üvöltő kétütemű rakétái igazi ikonok voltak akkoriban.

Valamikor tíz évvel ezelőtt “divat” lett kezelhető, praktikus, alacsony fogyasztású és mindenekelőtt hülyebiztos nyolcadlitereseket gyártani, afféle wannabe sportmotorokat, melyek a kávéház előtt már jól néznek ki, de százas tempó felett már kifogynak a szuszból, nehogy a kedves friss jogsis összetörje magát. (Nem mintha ehhez nem lenne elég a 120-as végsebesség.)

Nos, a penge kétütemű verdák nem haltak ki, csupán nem jutnak el hozzánk, így a Kawasaki kínálatában is hiába keressük a ZX150 névre hallgató törpe superbike-ot. Pedig izgalmas darabról van szó: 125 kilós tömegére kereken harminc lóerős (!) teljesítmény jut, vagyis egy átlagos fiatallal együtt is mindössze nagyjából hat kilogrammot cipel egy lóerő – ezzel gyakorlatilag az utcán közlekedő autók 99%-át lenyomhatjuk a zöld lámpa fényére.

Kimondottan szép lett a motor, a lámpa melletti légbeömlő kicsit a ZX7-R harcsapofájára hajaz, és az idomozás is felnőtt motor benyomását kelti. Sajnos csak az ázsiai vásárlók élvezhetik az újdonságot, ugyanis az európai emissziós normákat nem teljesíti a motor, így a forgalmazása is elképzelhetetlen a kontinensen.