Triumph Thruxton teszt: kérdezz-felelek, angolul

Azt mondod, motorozás? Azt mondom, csak csupaszon. Azt mondod, japán sornégyes? Azt mondom, kilúgozták a lényeget. Azt mondod, hülye angolok? Azt mondom, őrült britek.

Azt mondod, színtiszta élmény? Azt mondom, Triumph Thruxton 900.

Megosztó egy dög ez. Alig tíz perce ismerem, és máris szóváltásba keveredek miatta egy idegennel, aki ráadásul hozzám hasonlóan  motoros. Az első benzinkúti pihenő remek alkalomnak bizonyult arra, hogy a pár kilométeres etap után álló helyzetben is megcsodáljam a motort. A gyönyörűen fűzött, küllős kerekek, a míves tanksapka, melyet elsőre másodikra sikerült kinyitni tankoláskor, és maga a forma, ami elég steril, hogy az NKH vizsgabiztosai ne kötekedjenek, de közben olyan tiszta és vad, hogy bármelyik veteránautóból izgatottan fordulnak utána.

Szóval itt állok, tankolom a motort, a párhuzamos kútoszlopnál alkalmi operatőröm (értsd: ő viselte a GoPro-val felszerelt X-Lite sisakot), és beszédbe elegyedünk, amíg csorog a drága nafta. Dicsérem a British Custom csövekből áradó hangot, a sportos, mégsem fárasztó üléspozíciót, és épp, amikor a kutas kilép megcsodálni a gépet, elejtem azt a félmondatot, hogy ez a gép igazából csak MOTOROZNI jó…

Kimondtam a varázsszót, amire azonnal jött a válasz a kutastól, miszerint az ő motorja – amit jól ismerhetünk a superbike közvetítésekből -, szintén azért jó, mert imád vele motorozni. Próbáltam belemenni a részletekbe, hogy az a vas miért is teljesen más világ – kezdve a felhasználás korlátairól, és a saját gépemről ismert, közútra teljesen felesleges lóerőmennyiségről -, de láthatólag nem törtem át a falat.

A míves részletek a tökéletes illúzió részei

Remélem, hogy annyira azért hatásos volt az érvelésem, hogy azóta jelentkezett valamelyik tesztnapra, hiszen így már ketten lennénk, akik próbálják meggyőzni a fogyasztói társadalmat, hogy nem a megfelelő gépért állnak sorban a kasszánál… Mert ki kell mondani, hogy az extrém helyzeteket leszámítva, úgy mint Hungaroring pályanapok, a transzkontinentális túrák és hasonlók, bizony a Thruxton az egyik legélvezetesebb (széria állapotú) gép, amit jelenleg kínálnak a gyártók. Pont annyira sportos, hogy gyorsnak hidd magadat – a valós tempótól függetlenül -, és épp annyira retro, hogy ez ne menjen a műszaki tartalom rovására.

Szerencsére volt alkalmunk válogatni a motorok között, így ezt a használt, karburátoros verziót szemeltük ki magunknak – egyszerűen nem tudtam volna elképzelni, hogy egy karburátor kinézetű injektorral verjük át magunkat egy ilyen pillanatban. (2008-tól már injektor táplálja a Thruxton motorját, egy karburátorra hasonlító álca mögött.) Ráadásul ezen a gépen még az eredeti csutkakormány volt, nem puhították fel a motor lényegét az utángyártott, magasabb túrakormánnyal.

Az, aminek látszik: karburátor, benzincsap, léghűtés

Az első etap, nagyjából negyven kilométer tömény szerpentin, szigorúan százas tempó alatt. A kecses motor annyira magáénak érzi az ilyen feladatokat, hogy már a legelső íven azt érzed: nem kanyarodsz, hanem támadod a fordulókat, pedig jó, ha hetvennel mentél abban a szűk S-kanyarban. Ráadásul az átverés tovább folytatódik, amikor a kanyar kijáratánál rányitod a tüzet, és  gép már 2-3000-es percenkénti főtengelyfordulatnál vehemensem kezd gyorsítani – legalább 80-90 lovat érzel a hátsó keréken, amit a motorblokk kellemes vibrálása és a nyitott csövekből áradó hang még többnek éreztet. A valóság az, hogy alig hetven lóerőről beszélünk, a csupasz gépet a több mint hetven egységnyi forgatónyomaték teszi igazán fickóssá. Az alacsony fordulaton megébredő tolóerő miatt egészen autópálya-tempóig úgy érzem, hogy egyszerűen nem kell több erő, pedig egy órával ezelőtt még egy kétszáz lóerős motoron ültem, amit épp a fölényes teljesítménye és óriási tartalékai miatt választottam társamul. Fura egy dolog ez.

Csak hangosan: pont annyira szól, hogy eszünkbe juttassa, hogy egy valódi motor látványa és hangja is lenyűgöző

No, túljárok én az eszén – gondoltam -, és megpróbáltam a puszta számokkal levezetni, hogy miért is érzem tökéletesnek a gépet. A motor annyira keskeny, hogy a térdeim gyakorlatilag összeérnek, amikor a tankot szorítanám, és csak úgy tudom combjaimmal közrefogni a tizenhat literes üzemanyagtartályt, ha egészen a hátsó üléstakaróig csúszom az ülésben – így egy csapásra a Joe Bar képregényeket idézi a testtartásom: kettőt egy csapásra.

A kecses és könnyű café-racer ilyenkor tényleg vadul falja a kanyarokat, igazán fordulékony és könnyen terelgethető az íveken, amit a rövid tengelytávnak és az alacsony saját tömegnek tudok be. Amíg ebédünket fogyasztjuk, gyorsan rákeresek a gyári adatokra, mintegy igazolást keresve az elméletemre. Tengelytáv: 1490mm. Ízlelgessük még kicsit ezt a számot… Az imént leparkolt ZZR1400 – ami érzésre olyan hosszú, mint egy ebéd nélküli vasárnap -, 1461mm-es értékkel büszkélkedhet, vagyis három centivel közelebb helyezkednek el a tengelyei, mint az imént rövidnek titulált Thruxtoné…

Kellemes, őszi melegben, elhagyott, erdei úton, egy tökéletes motorral. Ébresszenek fel, ez csak álom lehet...

No, sebaj, akkor a tömeg lesz az! Léghűtéses blokk, keskeny kerekek és futóműelemek, a megfejtés valahol 180 kiló környékén lehet. A tévedés nagyobb nem is lehetne, hiszem az iménti tankolással tornásztam fel közel 230 kilogrammra a motort, vagyis fél mázsával nyomna többet a mérlegen, mint ahogy menet közben éreztem. Hogy hol a titok?

A motorozás tökéletesen tiszta élményének forrása a harmónia. Annak a fejlesztőmunkának az eredménye, amivel az elmúlt évtizedekben csiszolták, tökéletesítették azt a kéthengeres, léghűtéses blokkot, ami a vas mozgatásáért felel, és az egyszerű, ám mégis remekül funkcionáló futóműelemek, melyek már ezerszer bizonyítottak országúton és versenypályán egyaránt.

Ebből a szögből hirtelen minden idomos motor viccesnek hat...

Nem mellékesen a Thruxton megfizethető, hiszen ez a 2007-es modell – az extrák ellenére – mindössze 1 600 000 forintba kerül (+ forgalomba helyezés), vagyis pont az a kategória, amit még szívesen ad az ember egy motorért, ami ugyan nem hibátlan, és nem sokcélú, de azt az egyet, a felhőtlen motorozás élményét tökéletesen hozza.

.

Kapcsolódó cikkek:

“Hülye motoros?” Tudományosan cáfolva…Készülj…Bemutatkozik a Triumph BudapestA legnagyobb buli: European Bike Week 2011