Sydney-Szentes motorral: át a Baktérítőn

A Tennant Creekben töltött éjszaka reggelén Alice Springsből kezdtem meg azt a jó 1500 km-es utat, ami Darwin-ig tart, és amire körülbelül három napot szántam.

Ennek jelentos resze 130-as autout, illetve azt terveztem, hogy nem kozvetlenul Darwinba tartok, hanem majd teszek egy hurkot a Kakadu Nemzeti Parkon at Jabiru-n keresztul. Akkor persze meg nem ismertem a kovetkezo napok fejlemenyet. Ma atleptem a Bakteritot is, amit az ut szelen egy kis emlekmu is tudatositott. Miota elindultam Adelaide-bol eszakra, lehetett erezni, hogy – annak ellenere, hogy a teli napfordulo meg csak kozeledik – egyre hosszabbak a nappalok. A kontinens kozel 3500 km tavolsagot fed le eszak-deli iranyban, igy eleg jelentosek a kulonbsegek csillagaszati szempontbol. Egyszer kiszamoltam, hogy a leghosszabb es legrovidebb nap kozotti kulonbseg Melbourne-ben 4 oraval nagyobb, mint Darwinban. Eszakon tehat kisebb az ingadozas, telen sem rovidulnek le ugy a nappalok. A teritok jelzik azt a savot, ahol a Nap pontosan a fejunk folott delelhet, a Bakteritot atlepve nem meglepo, hogy hosszabbnak erzem a nappalokat. Darwinba erve szerintem bo egy-masfel oraval hosszabbak is, mint lent, delen. A deli szelben eleg jol haladtam. Az uton 130-as tempot tesznek lehetove, ami egy huszasssal tobb, mint a tobbi allam leggyorsabb utjai. A DR nem tundokol viszont ennel a temponal. Mig a 90-100-at erolkodes nelkul lehet tartani, nem porog szet a motor, 115-120 mar a menetszel miatt hosszabb tavon eleg faraszto, de a stabil, 130-as temponal mar a nyakam leszakad egy-ket oras motorozas utan. A deli szel viszont segit a menetellenallas csokkenteseben, igy szinte egesz nap tudtam tartani a maximalis sebesseget. Annyira, hogy egy ido utan be is fogtam egy 8-10 fos Harley-Davidson-os bandat, aztan szepen sorban, egyesevel megelozgettem oket. “VADER”, “TEZ”, “JERRY” – olvastam sorban az egyedi rendszamtablakon, ahogy elaraszolgattam a tobbnyire osz szakallu motorosok mellett. Szemuk sem rebbent, koszonesem sem fogadta.

Ti Tree Roadhouse

A nagyobb tempo miatt megszomjazott motor nem birta volna ki a mai uticelig, Tennant Creekig, ugyhogy behuzodtam a fogadohoz tankolni. Amugy is delre jart mar, kezdtem meg is ehezni, de nem nagyon vartam az ujabb adag zsirban sult csodat, amire ilyen helyeken szamitani lehet. A fogado kulonben eleg nyomaszto hely, egyike azoknak, ahol elszort tanyak, illetve bennszulott kozossegek koze beekeltek egy fogadot, hogy az ujkori utazok igenyeit kielegitse. Benzinkut, zsirban sult kajak, illetve nehany alapveto kellek, szeletelt kenyer, konzervek, szaraz tesztak mellett alapveto autos kellekeket, olajakat lehet meg vetelezni. Kint csak annyit aszfaltoztak le, amennyit eppen kellett a kiszolgalashoz, korben mindenhol a voros por dominnalja a latvanyt. Kicsit arrebb jellegzetesen szakadt aboridingal jargany allt. Felismerhetetlen tipus, rendszama meg volt, talan az elozo tulajtol, muszakija – ajto hianyaban – biztos, hogy nem. Oldalat egy atleta polos, nagy hasu, jellegzetesen pipaszar labu, szakallas, megitelhetetlen koru ember tamasztotta, kozben hallgatta az asszony perlekedeset, aki epp ekkor kaszalodott elo a hatso ulesrol. Nem tudom, mirol lehetett szo, mert valami torzsi nyelvet beszeltek, de nem kellett sok nyelvismeret ahhoz, hogy parhuzamot fedezzek fel egy akar magyar csaladdal.
Kozben egy kis vezna koborkutya megkivanta a pohar sultkrumplit, amit tankolas kozben vettem. Mivel sok gusztusom amugy sem volt hozza, dobtam neki par darabot. Halasan varta a kovetkezo falatot, mikor a tavolbol egy nagyobb, lathatoan jobb borben levo kankutya rontott ra, es pillanatok alatt elkergette a picit. Hiaba, itt ember-embernek, allat-allatnak farkasa, kemeny torvenyek uralkodnak, hogy a lehullo morzsakat ki kaparintja meg. Ket, kolyoknek kinezo kutya is probalt jo 10 meteres ivben kerulgetni, de nem mertek kozelebb jonni a dominans him miatt. Aztan vegul ugy oldottam meg a problemat, hogy eltereltem a kan figyelmet, dobtam a kicsiknek is egy-egy falatot. Mindezt nem nezte tul jo szemmel az elobb autot tamaszto osz szakallu bennszulott, de annyira nem erdekelt. Ugyis elfogyott a krumpli, ideje volt tovabb indulni Tennant Creek fele.

Roncsok
Kezdett a taj is megvaltozni. A Barkly regiohoz kozeledve, eszakabbra egyre bujabb a novenyzet. Itt meg nem a tropusi flora adja a taj jellegzetesseget, de szemmel lathatoan magasabb a fu, mint az Alice Springs kornyeki, felsivatagos tajon, inkabb szavanna jelleget kolcsonozve a tajnak. Egy kis osvenyen le is kanyarodtam picit szetnezni. Kilatast ugyan nem, de egy “bushban” elrejtett, fejere allitott, majd teljesen kifosztott regi auto romjait megtalaltam.  Milyen kocsi lehetett?  Ujabb keletu balesetek is elofordulnak a kornyeken, a Stuart Highway mellett kicsit arrebb egy betort szelvedos, sorsdobozokkal teledobalt ujabb auto hirdette szomoru sorsat. Valoszinu, hogy eletet eredetileg valahol a keleti parton, Uj-Del-Wales allamban kezdte, onnan kerult a bennszulottek keze koze, majd elhagyatva az autout melle.

Devil’s Marbles

Tennant Creek elott meg egy turista latvanyossag, az Ordog dobokockai kovetkezett. Annyira nem rajongok az ilyen turistalatvanyossagokert, de el kell ismerni, hogy a laposabban jaro Nap surlo fenyenel eleg megkapo latvany ez a nagyobb teruletet lefedo, a Kenguru-szigeten latott alakzatohoz hasonloan keletkezett sziklatenger:  Nem kellett mar sok, es megerkeztem Tennant Creek-be, es behuzodtam az elejen emlitett, elbarikadozott benzinkutra.
A mai nap mar joval szenvedosebb volt motorozas szempontjabol, mint a tegnapi. Fordult a szelirany, aminek egyenes kovetkezmenye, hogy a tempo esik, mert idomtalan motoron azert 8 orat ulni a cugban eleg komoly erokifejtest igenyel. Nem panaszkodom, nem kellene nekem idomos motor, de ez is olyan kompromisszum, amivel egyutt kell elni. Ami viszont az eddigiektol eltero tapasztalatkent jelentkezett, hogy 110 folott, otodikben, ahol a legnagyobb terhelest kapja a hajtaslanc, elkezdett csuszni a kuplung. Nem folyamatosan, de egy-egy szellokes hatarasara megcsuszott, es olyankor vissza kellett engedni a gazt, hogy ujra meg tudjanak a lamellak kapaszkodni. Emiatt nem is haladtam ugy, ahogy lehetett volna, de annyira nem zavart, mert gondoltam, hogy ezzel csak kibirom meg Darwin-ig azt a maradek kb. 1000km-t – ez is furcsa, mennyire megvaltozik itt az ember szemlelete. Europaban az olvasok hany szazaleka indulna el csuszo kuplunggal mondjuk Parizsba? Az emelkedok kulon betettek, ott mar neha kisebb sebessegnel is elofordult a jelenseg, pedig nem egy kimondottan hegyes-volgyes taj a Barkly Tablelands (fennsik? mar megint bajban vagyok).
A korulmenyek miatt elhataroztam, hogy csak olyan latnivalokat nezek meg, amik kimondottan az utvonal menten fekszenek, nem kockaztatva, hogy valahol kintebb eso helyen robbanjak le veglegesen, illetve ilyen allapotban terepre sem nagyon mertem vinni a motort, mert ott a kuplungra szinte folyamatosan szukseg lehet. Azert igy is akadt par fotogenebb kodarab, amit meg lehetett orokiteni, bal oldalt peldaul a “Pebbles” (kavicsok) neven futo alakzat.
Megunva a folyamatos koncentraciot, megalltam az Elliot nevu kis helyen, ami mondjuk a tegnapi Ti Tree Roadhouse-hoz kepest egy kicsit nagyobb hely, de csak annyibol, hogy nehany lakoepulet is kapcsolodik a komplexumhoz, illetve egy zsirosbodon helyett harom kozul is lehetett valasztani. Nagyon elegem volt mar ebbol a hektoliter egett olajban kisult dietabol, ugyhogy a benzinkutnal megtagadtam az etkezest. Gondoltam, a masik ket helyen, ahol az aboriginalok is csoportosultak, csak talalok mar valami ertelmesebbet. Sajnos nem igy volt, a masik helyi jellegzetesseg, a husospite-sausage roll kombinaciot kinalta a hullamlemezekbol osszetakolt kis bode. Na, akkor lassuk a pubot – szavaztam magamban a dragabb, de altalaban normalis etelt kinalo lokalra.

Eddigre mar vagy haromszor elpofogtem elotte, mire elokerult az elotte allo, atalakitott postasmotorok gazdaja. A “postie” neven emlegetett Honda CT110 itt egy etalon. Eredetileg az Australia Post kezdte el hasznalni, es a Honda kimondottan nekik importalta nagy szamban, nem is lehetett rendszammal kapni. Aztan, gondolom az olcsosaga, megbizhatosaga miatt – mar $1500-2000 korul egesz jo allapotut kapni, es a fenntartasa is fillerek kerdese a tobbi gephez kepest. Igy aztan eredetileg aukciokon arultak a posta kioregedett motorjait, de most mar barki besetalhat a kepviselethez, es leteheti azt a talan $4500-t, amit az uj jarmuert kernek.
Bealltam mellejuk, a motort az oldalsztenderre allitva, a bal labtarton allva atleptem a csomagok folott, aztan mar jott is a chopperesitett kismotor tulaj, hogy kifaggasson. Kiderult, sajnos kaja nincs, viszont egy jo fel orat dumaltam a kesobb elokeveredo tarsaival. A motor meretehez kepest grandiozus, 7000km-es tura kozepe tajan tarthattak. Egy elit klub tagjai ok, ahova csak atalakitott postiek tartoznak…es tenyleg, mind a negy kulon jelleget kapott. Ket chopper mellett egy cafe racer, meg egy – fogjuk ra – turagep is volt a negyesben. Mikor rakerdeztem, hogy “oke, hogy ezzel turaztok…poenbol, de mi az elso motorotok?”, eleg sertodott tekintet volt a valasz, ugyhogy jobbnak lattam nem eroltetni a kerdest. Vegul kiderult, hogy nincs is mas motorjuk, ebben talaljak meg a szamitasuk, de azert egyikuk elegge vagyakozva nezegette a DR-t, es kikerdezett a motor elokeszitesevel, megbizhatosagaval kapcsolatban mindenrol. O addigra mar a masodik tartalek blokkon volt tul, amit egy szervizauto, aki egyebkent a csomagokat is szallitja visz utanuk. Ennek ellenere szerintem elismerendo, hogy elindulnak egy ilyen turara ezekkel a motorokkal, aminek utazosebessege talan a 70-et sem nagyon eri el.
Mondjuk az is igaz, hogy most, hogy csak korulbelul a motor teljesitmenyenek harmadat tudtam hasznalni, nekem sem allt sokkal tobb teljesitmeny rendelkezesemre, mint a 110cm3-es, felautomata valtos kis gepnek.

Daly Waters

Daly Waters, a mai vegallomas kulonos hely. Eredetileg, sok mas hasonlo fogadohoz kepest az allatokat hajto “droverek” pihenohelye volt, aztan kesobb, ahogy a motorizalt jarmuvek, meg a lakoautok elterjedesevel a turizmus is beindult, a nagyetku, szomjas hajcsarok helyet atvettek a szurkenomad, illetve hatizsakos tomegek. Azt hiszem, hogy nincs is bejegyzett lakoja, az uzemelteteseert is tobbnyire az itt “working holiday” koncepcioban, vakaciojukat dolgozva-bulizva tolto, foleg angol, illetve egyeb nyugat-europai fiatalok adjak. Ahogy elneztem, a klienturat meg leginkabb a 60 folottiek.
Szerencsere viszonylag erdekes helynek tunik, ugyhogy, mivel multkor, a William Creek kapcsan elmaradt, nehany erdekesseg ezekkel a fogadokkal kapcsolatban.
Na, miutan ilyen jol korulneztem, meg mindig csak delutan 4 korul jart az ido, a konyha meg csak valamikor ket ora mulva nyitott. Mit lehet tenni, leultem a pulthoz, aztan rendeltem egy kort. Vesztemre. Epp “Happy Hour” volt, amit itt mindig valami akciot jelent. Neha egyet fizet – kettot kap, neha mast. Itt nem biztak azert ennyire a veletlenre a bevetelt – ezert a veletlenre biztak a masodik kort. Az elso pohar Cooperst kikerve kerdon nezett ram a csapos srac “Fej vagy iras?”. Legyen fej, gondoltam. „Sajnos” fej lett, igy kisvartatva megerkezett egy masodik pohar sorrel is. Kozben jottek-mentek a vendegek, neha szoba elegyedtem egyikkel-masikkal, es mire a masodik pohar vegere ertem, mar kicsit forgott velem a vilag. Hol volt meg a kaja, alig telhetett el fel ora erkezesem ota. Szerencsere nem volt annyira nagy forgalom, igy aztan az egyik angol, otthon komuves, de ket eve turazgato sraccal dumaltam egy jo darabig.
Kozben folytatodott az ivaszat. Mertekkel ugyan, de nem kellett sok, hogy a napi motorozas utan beusson. Igy mikor a Chilli nevu helyi ero kicsit szinten kapatosan felmaszott a mindenfele kacatbol epitett szinpadra, mar eleg jo hangulatban figyelgettem, hogy a szurkenomad had gyulekezik vacsorara, nemi ausztral country zenereehesen. Chilli egyebkent egesz erdekes karakter. Tipikusan az a nagyhangu, outbackben felnott ozi (ausztral), aki ekes akcentussal figurazza ki a “bushban” (bozotos) tenfergo, oda nem valo turistakat, neha egy-egy karomkodassal megtoldva. Neha elokerult a gitar is, a Slim Dusty slagerek, nehany masik feldolgozas, a szurke halanteku tomeg meg utemes dulongelessel, neha tapsolassal jelezte, hogy a helyi Lagzi Lajcsi jo hurokat penget.
Vegre megkongattak a harangot, es megnyitott a konyha – epp idoben, eddigre mar (kepletesen) alig alltam a labamon. Szerencsere a T-bone, a ketfele marhahusbol, es az oket elvalaszto, T alaku csontbol allo steak megtette hatasat, sikerult visszanyerni az onkontrollt. Kis tulzassal
El is gondolkoztam, hogy kellene egy tizgallonos kalap, a farmer fole egy borgatya, meg valami marhabor csizma, de aztan jobbnak lattam visszavonulni a szobamba, es egy kis Kispallal helyretenni a dolgokat.

Problémák

…amik azert vannak, hogy megoldjuk oket egy ilyen ut soran, viszont neha keresztbe tesznek egy kicsit. A mai nap ilyen volt, leginkabb a tulelesrol szolt. A motornak tul kellett elni a maradek cirka 600km-t Darwin-ig, nekem meg a reggeli masnapossag okozott elhuzodo borzalmakat a nap soran, kombinalva az uttalan utak unalmassagaval. Mikor reggel kipattant a szemem a szinte ablaktalan szobaban, fogalmam nem volt, hogy hany ora lehet. A pozdorja falakon valami vadkan horkolasa szurodott at, az ablakkent szolgalo tejuveg sem engedett meg at tul sok fenyt, igy sejtettem, nem lehet meg tul keso. Mire ezt igy atgondoltam, kezdett is kicsit beutni a tegnap elfogyasztott alkohol, ugyhogy jobbnak lattam nem kiserteni az RBT – Random Breath Test – angyalait (gyk. rendorseg), inkabb fejemre huztam a parnat, es visszafekudtem meg egy kicsit. Szerencsere eleg hamar agyba kerultem, talan 11 ora sem lehetett, mikor a tomeg nyugovora tert, en is eluntam magam, es visszavonultam a szobamba.
Azert az sejtheto volt, hogy eleg hosszu lesz ez a mai nap. A tegnapi alapjan nem vartam sok jot a motortol sem, ez a cirka 600km 95-100-as tempoval, a Coopers aldasos tevekenysege miatt kicsit sajgo fejjel mindorokke fog tartani. Talan 10 fele jarhatott az ido, mikor egy kuraszeruen elfogyasztott reggeli utan vegul csak felkerekedtem, es az elszortan meg ott allomasozo szurkenomadok riadt tekintete kisereteben kiduborogtem a varosbol. Talan fel orat johettem, mire beigazolodtak a felteveseim. Egy-egy 75-80-as tempoval uzemanyagmegtakarito – vagy csak idosodo reflexeik miatt mennek ilyen lassan? – lakokocsi moge beragadva bizony eleg sok koncentralasba kerult egy elozes. Eloszor is ki kellett varni, hogy hosszabb, egyenes szakasz jojjon, ami eleg lapos is, hogy belathatoan seki se jojjon, aztan kicsit lemaradni, es figyelve arra, hogy kb. harmad gaznal ne huzzak tobbet, megindulni elozni. Igy vegul azert tobbnyire sikerult tartani a 95 koruli tempot, ami kicsit haladosabb. Szerencsere nem kellett azert annyira rettegni, az utobbi 2-3 nap talasztalata alpajan a hasznalhato napszak legalabb egy oraval hosszabb, igy kevesbe valoszinu, hogy sotetben ernek Darwin-ba. Sajnos igy a Kakadu Nemzeti Parkon at vezeto hurokrol le kellett mondanom, de majd valahogy potlom – gondoltam. Katherine volt nagyjabol az elso allomas, amit megceloztam.
Ez az egyebkent semmiseg 270 km eleg keservesnek bizonyult. Mar fajt mindenem, mire odaertem, leginkabb az egyebkent jellemzoen utolsokent fajo ulepem. Sokan szidjak a DR uleset, de nekem az a tapasztalatom vele, hogy offroad szinte teljesen mindegy, aszfalton meg a labtartokon atszurodo zsibbadas sokkal hamarabb kezd el zavarni, mint a feszkelodessel eleg jol kezelheto, uleskent szolgalo deszka. Katherine-ben, ahogy lehult egy kicsit a motor egy Harley-s tarsasag mellett a parkoloban, eszembe jutott ranezni kicsit az olajszintre. Bar nincs skala az ellenorzonyilason, a korabbi szervizeleseim alapjan ugy saccoltam, hogy talan 3-4 deci olajat ehetett meg az elemult 1000km-en. Ez mondjuk egy 28.000 km-t futott motortol annyira nem rossz, szerintem meg belul esik a Suzuki ajanlasan is, de mivel elotte semmi olajat nem evett, azert kicsit riasztolag hatott. Szerencsere volt nalam egy jo liter olaj, ha esetleg kellene, de azert remenykedtem, hogy nem fog kelleni. Ami viszont aggasztobb volt, hogy – foleg inditaskor – egyre hangosabb szelephangja is volt a motornak, illetve valami furcsa, lemezesen zorgo zajt is felfedezni veltem, de mondjuk nem voltam biztos, hogy csak a fuldugo miatt szoktam hozza egy puhabb motorhanghoz vagy tenyleg ennyit valtozott volna. Innen mar csak Adelaide River-ben alltam meg egy jegkremre, meg pihentetni az elgemberedett vegtagokat. Aztan jott Darwin, es – bar az elso ket, GPS altal a belvaroshoz kozel javasolt kemping megszunte miatt lyukra futottam – sikerult egy satorhelyet is szerezni. Elore lathatolag negy napra, de mar figyelmeztettem a recepciost, hogy ha lehet, probalja meg fenntartani a helyet, mert a motor miatt meg barmi lehet. Masnap reggel vittem is a gepet a Precision Motorcycles telephelyere, ahogy ket nappal elotte lebeszeltuk.