“Csak két forint kilométerenként!” Ezzel a szlogennel hirdetik az elektromos robogókat a kereskedésekben. De valóban ötödébe kerül az ilyen motorok futása, a két- és négyütemű társaikhoz viszonyítva?
- Kb. kétszáz méter kellett, hogy két személlyel elérjük ezt a sebességet. Ha a lámpánál a kilencven éves papa Marutija mellé állunk, simán lenyomhatjuk – mindenki másnak csak útban leszünk
Ismerve a nagyvárosi közlekedés tempóját, inkább a falvakban és kisvárosokban jelenthet megoldást az egy személlyel (óra szerint) 45 km/h-s végsebességre képes motorka, ráadásul ez az egyik legdrágább és legerősebb típus – a 200-250 wattos változatok még ennél is gyengébbek. Ha megnézzük a feltöltési ill. fenntartási adatokat és költségeket, akkor gyorsan kiderül, hogy pont a nagyvárosi ingázás – napi 20-30 kilométeren – lehetne az egyetlen felhasználási mód, ahol valós megtakarítást jelenthetne a “tiszta” üzemű motor. Jól jöhetne a kerékpár mivolta, hiszen a gépjárművek elől elzást területek is elérhetők a nyergében, és a viszonylag magas napi futás valós megtakarítást eredményezne a füstöt okádó robbanómotoros modellek után – már ha van értelme spórolásról beszélni egy kétliteres fogyasztást produkáló járművel szemben.
- Két kilóért színre fényezett hátsó doboz és háttámla is jár
Maga a motor – a saját árszintjén – elfogadható minőséget produkál, hiszen két személyt mozgat negyvenes tempóban, nem túlzottan komfortos, de egészen elviselhető futóművel, és kimondottan bőséges helykínálattal. Mindezt a legolcsóbb kínai robogónál is kedvezőbb áron, nagyjából kétszázezer forintért.
De jöjjön a feketeleves! Kinek is van szüksége ilyen motorra? Annak, aki nem támaszt túlzott elvárásokat a robogó gyorsulásával kapcsolatban – hiszen a 0-40 “sprint” az ősöreg Suzuki Ran -ok komótos belendülésével vetekszik -, és aki olcsó megoldást keres a városon belüli közlekedésre. Esetleg a környezettudatos, de kerékpározni kifejezetten utáló fiatalok lehetnek még a gyárak célcsoportjai – bár az ilyen járművek környezetbarát mivoltáról (csakúgy, mint a hibrid autókéról) nem vagyok teljesen meggyőzve…
- Tudd, hogy értsd: a villanyrobogózás háttere. Magyarországon kerékpárként használható minden olyan elektromos hajtású kétkerekű, melynek a maximális teljesítménye nem haladja meg a 0.3 KW-ot. Így csak lakott területen kívül kell bukósisak a használatukhoz, és ketten is ülhetnek rajtuk, legálisan használhatják a kerékpárutakat, nem kell rá kötelező biztosítást fizetni stb. Nem mondom, hogy jól van ez így, de ez a törvény.
Sajnos az olcsó üzemeltetést, és a tiszta közlekedést egyszerre vágja agyon a szervizkönyv bejegyzése, miszerint az öt darab, nagyméretű akkumulátort várhatóan 2-3 évenként cserélni kell. Ha kiszámoljuk, hogy egy átlag kisvárosi közlekedő ez idő alatt nagyjából hétezer kilométert tesz meg, akkor az akksi 60-70 000 forintos bekerülésével gyorsan kiderül, hogy egy kilométer nagyjából 10 + 2 forintba kerül, vagyis egy háromliteres fogyasztást produkáló benzines robogóéval vetekszik.
- Visszatöltés kínai módra: lassítás közben nincs motorfék, így áramot sem termelünk. A fogyasztás-fetisiszták viszont örvendhetnek, ugyanis a szabadonfutó segítségével több száz métert gurulhatunk csukott gázállás mellett
Az új motor legyártása és behajózása Európába szintén jelentős környezeti terhelést jelent, a robogó élete során elhasznált 15-20 akkumulátorról nem is beszélve. “De legalább nem szennyezem haladás közben a városomat!” – kiált fel erre a Levegő Munkacsoport lelkes, és (ál)naiv aktivistája… Nem, persze. Mármint nem ott helyben, hanem az erőműveken keresztül, melyek a mozgatásodhoz szükséges energiát termelik – óriási veszteséggel -, miközben vaskos fekete felhőket küldenek az ég felé. Persze az ELMŰ gondolt azokra is, akik szívesen áldoznak pár(ezer) forintot havonta, hogy elmondhassák: mi az “ELMŰ-ÉMÁSZ Zöld Tarifát” fizetjük, ezért a mi áramunk “a Hernád megújuló erejével biztosítja az örök világosságot!”
Jaj nekem.
- Jani ellenőrizte – mondhatnánk, “meózta” -, tehát rendben van
De nem kell rá bukósisak! – szól az újabb, megdönthetetlen érv a villanyos kétkerekűek mellett. Így van, nem kötelező. Ahogy az autóban sem kötelező vontatókötelet, vagy pótkereket tartani, de saját, jól felfogott érdekétől vezérelve mindenki hord magánál ezekből, hiszen elsősorban önmagának fontos – előírásoktól függetlenül. Nem kell rá kötelező biztosítást fizetnem! – ezt már kifejtettem egyszer, hogy a havi kétszáz forint spórolással hogyan lehet félmilliót bukni, amikor egy véletlen koccanásnál kitörjük egy modern, xenon-lámpás autó fényszóróját. Mennyivel jobban hangzik a havi kétszáz forint, mint ott helyszínen az a 480 000, ugye?
- Inkább ne lenne: a kesztyűtartó minősége a kínai kategóriát is alulmúlja…
Persze, szkeptikus vagyok, de azt sem mondom, hogy értelmetlen felhajtás lenne mindez… Mondjuk, ha lenne egy bazi nagy napelemes panelem. Arról megtölteném, ingyen lenne, nem szennyezne, és két személlyel is használhatnám reggelente, ha úgy adódik. Bemehetnék az apró kerékpárutakra, lenyesve a pecsenyesütőig tartó úton azt a két kereszteződést és lámpát. Az akksikat újrahasznosítani sem nagy ördöngösség – és itt nem a rómaiak által alkalmazott technikára gondolok, amikor az erdők mélyén verik le a műanyag házat a drága ólom cellákról -, vagyis meg lehet ezt oldani valóban zöld módon, okosan, hasznosan. Jó lenne ez.
De aki azért venne ilyet, hogy kiváltsa a jól megszokott robogóját, annak kevés lesz a 48V-os feszültség kínálta erő, aki pedig spórolni szeretne, az inkább egy használt, ötvenezer forintos gépet fog venni, mely jobban is megy, és ráadásul értékvesztéssel sem kell számolnia az olcsó motoron, vagyis a vételárak közötti százötvenezer forintból kb. öt évig tud majd kvázi ingyen motorozni… Benzint tankolva, ofkórsz.
- A képen eltörpül, de komoly, 16 coll átmérőjű kerekeket kapott a Sprinter
Az igazi nyertesek a csarnokokban, gyárterületeken közlekedő munkások lehetnek, akik gépjárművel nem hajthatnának be ezekre a helyekre, így viszont, hogy “kerékpárral” suhannak, erőlködés és zaj nélkül tehetik meg a napi – maximum – negyven kilométerüket, amit az akkuk biztosítanak. Szűk réteg, nem mondom, de nekik tényleg tökéletes megoldás a 300 wattos villanybicaj. Ráadásul olyan kicsi a fordulóköre, hogy akár sávon belül, lábletétel nélkül megfordulhatunk a géppel, pedig nem éppen rövid darabról van szó.
- Ellenállása nulla, így messzire gurul “üresben” a robogó. A tapadását inkább ne feszegessük…
Valóban az elektromos robogó lenne a városi közlekedés jövője? Aligha. Ez a menetpróba beigazolta a félelmeket, miszerint se nem olcsó, se nem környezetbarát a tisztán villanyos közlekedés. Tőlünk nyugatabbra már megjelentek az 1500 és 3000 W teljesítményű változatok, melyek már alkalmasak arra, hogy teljes értékű robogóként működjenek, ráadásul az áruk (1500 – 2000 EUR) is a benzines változatokéval vetekszik. Sajnos a hazai fizetési viszonyok mellett esélytelen, hogy ilyenek szaporodjanak el tömegével az utakon, pedig azok már megfelelő sebességre és gyorsulásra képesek, így igazi alternatívái a robbanómotoros közlekedésnek.