Elkezdődtek a felkészülés első lépései, tájékozódtam a papírmunkát, egészségügyi kérdéseket illetően, elkezdtem a motor kiválasztását, félkészítését.
Még hangzatos nevet is kapott a túra: „Eurasian Safari”, hogy nem sokkal aztán egy családi tragédia miatt felhagyjak a tervvel. Nem voltam olyan állapotban, hogy érdemben tudtam volna a félkészüléssel foglalkozni, és a családot sem akartam további stressznek kitenni.
Terra Ochra – az álmok tovább élnek
Eredetileg nem készültem Ausztráliába, a kiszámíthatatlan véletlen sodort csak ide. Az itt töltött három év alatt szívemhez nőtt a vörös kontinens, és nem akartam úgy elhagyni, hogy egy nagy almom ne teljesüljön: körbe szerettem volna motorozni a kontinenst. Vagyis inkább keresztbe-kasul, lehetőleg minél több hírhedt – de azért meg egyedül is vállalható – kalandmotoros útvonalat megejtve. Így született meg a Terra Ochra ötlete. Mivel viszonylag jól ismerem mar az országot, több tízezer kilométer alatt bejártam a dél-keleti csücskét, Uj-Del-Wales nagy részét, Viktória és Tasmánia államot, illetve egy rövid időre Dél-Ausztráliába is eljutottam – és ha mar itt voltam, a szomszédos Új-Zeland sem maradhatott ki –, rendelkeztem a megfelelő motorral, felkészülésként annyit eszközöltem csak, hogy a falra felragasztott kontinens térképre egy fekete filctollal bekarcoltam a kihívásokban bővelkedő útvonalat. Közben teltek a hétköznapok, dolgoztam, de esténként elgondolkodva nézegettem a térképet. Kitűztem az indulásra leginkább megfelelő alkalmat, május közepét, hogy a trópusi területeket is kényelmesen bejárhassam, meg az esős időszak előhírnökeként érkező párás forróság előtt.
A Ho Chi Minh ösvény
Közben, teljesen függetlenül egy másik szálon is elindult a szervezkedés: egyik motoros ismerősöm, Ian – neki meg fontos szerepe lesz a túra során -, akivel hétvégenként a Sydney környéki hegyeket jártuk motorral elhatározta, hogy valamikor 2011. végén, ahogy az északi féltekén beáll a száraz évszak, kiszáradnak a monszun hatására megduzzadt folyok, és járhatóvá válnak a dagonyává átminősült utak, szeretne két hónapot eltölteni Indokínában. A cél elsősorban Laosz, a történelmi jelentőségű Ho Chi Minh ösvény lett volna, és mivel logisztikailag úgy egyszerűbbnek tűnt, bérelt motorokkal indultunk volna neki a távnak. Örültem is neki, hogy ilyen jól kijön az időzítés, leven, hogy a Terra Ochra befejeződött volna valamikor augusztusban, és pár családdal, barátokkal töltött hónap után indulhattam volna novemberben Laoszba.
Mongólia
Mennyire furcsa az élet: ha valamit egyszer elhatározunk, és tényleg akarjuk, ott motoszkál hatul az agyunkban, akkor előbb-utóbb csak összejön. Úgy voltam vele, hogy ha egyben nem is valósul meg a Sydney-Szentes táv, több darabban nagyjából mégis lefedhető a terület. Így került be harmadikként a képbe az Index túra-motoros fórumán Bike-r által szervezett Mongólia túra, ami valamikor 2012. májusában indul majd egy bő két hónapos hurokra. Úgy gondoltam, hogy Laoszból visszatérve épp elég időm lesz motort építeni, megismerni a leendő társakat, és csatlakozhatom majd a Kazahsztánon, Oroszországon át vezető karavánhoz.
Túl erős a csábítás
Három, jól elhatárolható túra, köztük pár hónapos pihenőkkel – valahol eddig jutottam el a szálak összekuszálásában, amikor – bő egy hónapos felmondási idő után – végre elérkezett 2011. május 15.-e, és elindulhattam a közel 23.000 kilométeres, Ausztráliát keresztbe-kasul behálózó útvonalon. Egy hónap után, átszelve Uj-Del-Wales elhagyatott hátországát, megpihenve az Adelaide melletti Kenguru-szigeten, majd a Simpson sivatag peremén északra tartva mar a trópusi Darwinban elveztem a francia és német hátizsákos túrázok társaságát, az időközben lerobbant motor miatti kényszerpihenő során. Ott, északon, az alig pár száz kilométer széles Timor-tenger partján szinte érinthető közelségbe került az Indonéz szigetvilág. Nehezen tudtam volna csak ellenállni a csábításnak, de a hevenyészve fordított Oscar Wilde idézettel élve: „mindennek ellen tudok allni, csak a kisertesnek nem” . Az időzítés is optimálisnak tűnt, a Kelet-Timor->Indonézia->Malajzia->Bangkok útvonal közel 8000 km hosszú távjára 4-5 hónapom lett volna, ahol aztán csatlakoztam volna Ianhez, és folytattuk volna az eredetileg elképzelt Laosz-Kambodzsa-Vietnam túrat. Mondanom sem kell, elég volt megemlítenem Iannek a dolgot, és már meg is indult a szervezés. Körülbelül úgy éreztem magam, mintha a Blue Mountains egyik ormán állvava lepöccintettem volna egy cigicsikket a forróságtól tikkadt erdő fele. Késő bánat, az erdőtűz pillanatok alatt lángra kapott, innen mar nincs visszaút. Egy kicsit meg azért vergődtem a kérdésen, de minden összeállni látszott. Nem tudom, mikor érlelődött meg bennem a gondolat.
Nyilván az is benne volt, hogy túl sok időm volt gondolkodni, Lois Price épp akkor olvasott „Red tape and white knuckles” c. könyve is biztos inspirált, meg az a DRZ-ken utazó pár, akik nagyjából egy hete voltak a kemping vendégei, Szingapúr fele átutazóban. Azt viszont tudom, hogy mi adta a kesztetest: a legtobb ember a foldhoz verne magat oromeben, ha velem tarthatna, es en is nagyon halas vagyok, hogy itt lehetek. Viszont beigazolodott az a “felelmem”, hogy az ausztral tura nem nagyon jelent majd kulturalisan, emberileg nagyobb kihivast, igy egy ido utan kezdett kicsit ellaposodni. Masra vagytam, egy kicsit talan tobbre. Megint at akartam elni azt az erzest, amihez az utobbi 7-8 evben mar annyiszor volt szerencsem: letesz a repulo egy idegen orszagban, es boldogulj. Minden hatar utan egy kicsit mas vilag tarulkozik ki, a sajat kulturajaval, kihivasaival, ahol csak talpraesetten, allandoan koncentralva boldogulhatsz.
Fel ev alatt 6-8 orszagot is meglatogatni Azsia eddig altalam nem tapasztalt, kaotikus sarkaban megadhatna mindezt. A szalak osszefonodnak Innen mar semmi ertelme nem lett volna abbahagyni a turat Kambodzsaban, korulmenyesen eladni – vagy Magyarorszagra szallitani az ott forgalomba nem allithato – motort, otthon dragan venni egy masikat, igy eldontottem, vegul visszaterek a legelso tervhez, es vegig labon teszem meg a Sydney-tol Szentesig tarto tavot (a ket rovidebb, elkerulhetetlen ugrast kiveve).
Mar csak az volt a kerdes, hogy lehet mindent ut kozben megszervezni. Szerencsere, mivel korabban mar – bar eleg felszinesen – viszonylag sok idot toltottem felkeszulessel, nagyjabol tudtam, mire szamithatok. Mi az, amit mindenkepp el kell intezni, mi az, amit hagyhatok a fenebe, majd megoldom, ha oda kerul a sor. Az is komoly elony volt, hogy mar egy jarokepes, megfeleloen felkeszitett motoron, minden felszereles birtokaban vaghattam bele az elokeszuletekbe, a megfelelo modositasokat meg idokozben megoldom (ezek kozben nagyjabol meg is tortentek). Ezek az elokeszuletek persze meg most, hogy lassan a harmadik honapjaban tartok a turanak is folynak, a reszletekrol majd a beszamolo kapcsolodo reszeiben szamolok be.
A laza terv
Ezzel a hatterrel allt vegul ossze a hozzavetoleges terv, ami nem is annyira kulonbozik az eredeti elkepzelesemtol. Persze meg eleg keplekeny, de jelen pillanatban ez adja a tura vazat: 2011. Majus 15.- Augusztus 30: Terra Ochra (Ausztralia) 2011. Augusztus 31. – Szeptember 5.: A motor Darwinban hajora kerul, es Dilibe erkezik 2011. Szeptember – Oktober vege: Kelet-Timor, Indonezia, Malajzia, Thaifold, Kambodzsa 2011. November – 2012. Januar kozepe: Karacsony otthon, a motorok Kambodzsaban 2012. Januar kozepe – Marcius kozepe: Ho Chi Minh osveny, Laosz, Kambodzsa, Vietnam 2012. Marcius vege: A motor Kathmanduba (Nepal) vagy Chennaiba (India) repul 2012. Aprilis – Majus: India, immar egyedul 2012. Junius: Kazahsztanban csatlakozom majd a Bike-r vezette turahoz Mongolia fele 2012. Julius – Augusztus: Oroszorszag, Mongolia, majd vissza Magyarorszagra a tobbiekkel
Elokeszuletek
A motor kivalasztasara, felkeszitesere komoly figyelmet forditottam, annak idejen, mikor meg a teljes tavra keszultem, kulon cikksorozat is szuletett a temaban, ami elolvashato a weboldalamon. Lehet, hogy ha a teljes tavnak indulok neki az elejen, kicsit mashogy alakulnak a dontesek, de az alabbi beszamolo a kovetkezo feltetelezesre epul: tegyuk fel, hogy egy 20-22 ezer kilometeres turara keszulunk, ami hozzavetolegesen megduplazza motorunk eddigi elettartamat. Azt is tegyuk fel, hogy ennek a tavnak egy igen jelentos resze olyan helyeken vezet, ahol nem orakra, de napokra erheto csak el mechanikus segitseg. Mar, ha egyaltalan anyagilag kifizetodo/megfizetheto, ami mondjuk Nyugat-Ausztralia belsejeben nem kimondottan rentabilis, ahogy errol jopar elhagyott, ut szelen rozsdasodo, sokszor kiegett roncs is tanusagul szolgal. Mit kezdhetunk egy olyan motorral, ami mar megette, sokszor kicsit kemeny, neha kicsit peneszes – akarom mondani saras-poros-sziklas kenyere javat? Ami adott volt Suzuki DR650 SE K09: a Suzuki regebbi konstrukcioja, amit Europabol a kulonfele kornyezetvedelmi szabalyozasok szamuztek, de Ausztraliaban komoly kovetotabora van a kalandmotorosok koreben, kiforrt, egyszeru szerkezete, legendas megbizhatosaga, illetve a kiegeszitok oriasi valaszteka miatt. Hozzam 4500km-es koraban kerult, eredeti tulajdonosa a Simpson sivatagba inditott, ket hetes turara epitette. Nalam 10 honapot huzott le, a napi munkaba jaras mellett szinte minden hetveget valamelyik gyorsabb, murvas uton vagy egy hegyi kecskeosvenyen toltotte. Nem volt konnyu elete, a tura elejen 20.500 korul allt a kilometerszamlalo.
A futómű:
A gyari DR nem kimondottan alkalmas arra a terhelesre, amit a Simpson tura jelentett, ugyhogy meg az eredeti tulajdonos Racetek futomutuningggal latta el: elol-hatul erosebb rugokat, es az erosebb csillapitas miatt surubb olajat kapott.
Az erőforrás:
Az Ausztraliaban varhato, atlag 4-500km-es tankolasi intervallumok miatt felkerult ra egy 32 literes Safari tank, ket oldalt csappal, atlatszo uzemanyagszurokkel, gyorszarral oldhato csovekkel a tank levetelehez. Hogy az alapvetoen eleg sapatag motor is kicsit erore kapjon, Staintune kipufogorendszert szerelt ra elozo gazdaja, ehhez megfeleloen athangoltak karburatort, es hogy esetleg a patakatkelesekkor se legyen gond, modositott levegozteto csovek helyet.
Ergonómia:
Hogy egesz napos terepezes se legyen annyira faraszto, szeles Pivot Pegs labtartokat kapott, aztan en ezt kiegeszitettem egy 40mm-es labtarto lemezzel, ami az allo helyzetet kicsit kenyelmesebbe teszi. Kiegeszitve a Pro Taper kormany es kormanyemelokel mar nem gond orakon keresztul allni a homokban sem.
Finomságok:
Par olyan hasznos modositast is elvegeztek, amit csak az ertekel esetleg, aki mar hasznalt hasonlo motort eles korulmenyek kozott. Rovidre vagtak a fek- es kuplungkart, hogy egy esetleges bukas soran se gorbulhessen ra a Barkbusters kezvedo, leszereltek az oldaltamasz visszajelzeset, igy a motor oldaltamaszon is elindithato, felszereltek az oldaltamasz talpara egy szelesitest, hogy homokban se sulyedjen el a felpakolt egyhengeres.
Védelem és csomagrögzítés:
A dunemotorozas elkerulhetetlen velejaroja a folyamatos esek-kelek jatek. Hogy ez ne allithassa meg a haladast, par vedelmi eszkoz is felszerelesre kerult: Barkbusters kezvedoket kapott a kormany, a motort nagy meretu, vastag aluminiumbol keszult B&B kartervedo takarja alulrol, es meg a hatso csomagtartokat is ugy alakitottak ki, hogy megvedjek a motor hatuljat az erohatasoktol. Emellett megerisotettek az olajszuro fedolapjat, a vaz kore is alu lemez kerult, illetve a masik oldalon, ahol egy esesnel a valtokar atszakithatja a gyujtasfedelet, szinten felkerult egy vedoburkolat. Ezeknek a modositasoknak a jelentos reszet az elozo tulajdonos elvegezte, en kozel egy evig annyit forditottam csak a motorra, ami a napi hasznalathoz szukseges volt – tankoltam, rendszeresen csereltem benne olajat, minden hetvege utan legszurot, illetve a megfelelo pontokon a kenest biztositottam. Kozben eleg jol meg is ismertem a motort, ugy ereztem, rendelkezem a megfelelo tudassal, hogy a leggyakrabban felmerulo problemakat elharithassam…
Indulhat a kaland, de az első út csak a szervizig vezet: a motor teljesen átalakul a nagy kalandra.