
Péntek délután volt.
A hőmérő higanyszála 20 fokig emelkedett. Munkából hazafelé tartván a Nap sugarainak ereje simogatta az arcomat, a szél pedig összekuszálta fürtjeimet. Az időjárási körülmények ideálisnak bizonyultak, hogy „téli álmából” végre felébresszem a motoromat. Sietve toltam ki a garázsból, amint lerántottam a leplet róla előtűnt a vadító pirossága. Adrenalintól túlfűtötten csavaroztam vissza az akkumulátort, majd a várva várt pillanat következett: kulcs elfordít, start, a soros négyhengeres blokk egyenletesen járt – ezt mosollyal nyugtáztam. Leellenőriztem a fékeket, a világítást, a gumiabroncsok nyomását, a hűtőfolyadék-, és az olaj szintjét. Miután mindent rendben találtam útra készek voltunk.
Felkaptam magamra a bőrruhát és a benzinkútról már teli tankkal kezdtem meg a kanyargást. Az első kilométereket fokozott óvatossággal hagytam magam mögött. Egyrészt idén először hajtottam meg a gépet, másrészről hideg volt még az aszfalt.

A várost – Egert – megszállták ugyanezen szenvedély vaslovasai, bármerre néztem nem győztem inteni. Átsuhanva a lakott területen kívülre, a Bükk hegység dél-nyugati kapuja tárul elénk. A meredek sziklafalakkal és lejtőkkel körülzárt 25-ös közúton haladva Szilvásvárad irányában, a táj kopársága fogadott. Kedvemet egy pillanatra sem szegte ezen állapot, hiszen vibráló fényjáték csapódott le az ágak közül a pleximre. A szivárvány színei tükröződtek rajta – ez már a tavasz keringője! Testem és lelkem egyaránt magába raktározta a kikelet „illatát”. Sziporkázó érzés lett úrrá lényemen. Kanyar-kanyart követve, ismét magamra találtam, és a régi ritmus jött elő. Átszellemülve húztam a gázt, kiegyensúlyozottsággal terelgettem a hatszázast.

Kell ennél több?
Örömmel töltött el az a tény, hogy a sűrű forgalom és néhány kátyú ellenére ez a szakasz idén is jól motorozható.
Visszafelé véve az irányt a hegy bérceiről, egy kedves ismerősömmel futottam össze. Jó alkalomnak kínálkozott, hogy eldiskuráljunk egy Latte Machiato mellett a motoros szezon kezdetéről. Ott ülve a kávézó teraszán, a friss élmények kavalkádja tette derűssé bensőmet.

Édes az élet két keréken, akár csak a cukor. ”