Valljuk be, a technikai sportok itthon nem örvendenek nagy népszerűségnek a kívülállók szemében, amatőr szinten legalábbis biztosan nem. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a törvényhozás szőnyeg alá söpri a sport kapcsán felmerült problémákat, ezzel is erősítve az ellentéteket. A terepmotorozás hazánkban, 2010-ben.
Mielőtt belevágnánk, tisztázni kell pár alapfogalmat, melyet gyakran az aktív résztvevők is tévesen ismernek.
– közút: sokunk még úgy vizsgázott le különböző járműkategóriákból, hogy minden közút, ami műút és nincs elkerítve a közforgalom elől. Mára ez megváltozott: minden út közút, ami jármű- és/vagy gyalogosközlekedésre alkalmas, és nem magánterület. (magánterület esetén is közútnak minősül, ha nem jelzik fizikailag, hogy közforgalom elől elzárt területről van szó.) Tehát a két falu közötti földúton sem motorozhatunk akármivel, még ha ez elsőre hihetetlenül is hangzik.
Alapvető probléma, hogy itthon már akár százezer forintért beszerezhetünk egy le nem vizsgáztatható terepmotort, amivel – sokak szerint – nincs is egyéb teendőnk, ha csak földutakon akarjuk használni. Erős tévedésben vannak akik ezt gondolják, ugyanis a fenti, közútról szóló KRESZ paragrafus (1/1a) értelmében MINDEN olyan közlekedésre alkalmas területen, ami nyitva áll előttünk, ugyanolyan feltételekkel vehetünk részt, mintha egy főúton haladnánk éppen.
További probléma, hogy az erdőtörvényt – és így a természetben közlekedés feltételeit – szinte senki nem ismeri a járművezetők közül, és csakúgy mint az országutakon, a törvény nem ismerete itt sem ment fel a felelősség alól minket.
A terjedelmes iromány – számunkra – legfontosabb része, hogy a kiépített utakról tilos letérni, az erdőn átvezető utakon azonban – továbbra is műszaki vizsga és egyebek meglétével – szabadon motorozhatunk mindaddig, míg az úton egyértelműen (táblával és/vagy sorompóval) nem jelzik a behajtási tilalmat.
Nem a KRESZ hatálya alá tartozik, mégis tiltást jelent a járművezető számára, ha kiemelt természetvédelmi területre téved: hazánk tíz nemzeti parkjának igazgatósága egyértelműen rendelkezik arról, hogy a területek mely részét, és milyen módon látogathatjuk – legyen az egy átvezető műút, vagy egy gyalog is csak engedéllyel felfedezhető rész akár.
Jöjjenek az ellenérvek – főleg – motoros oldalakról szemezgetve:
“Miért minket b..tatnak, amikor a falopások és a tömeges szemetelések sokkal több kárt okoznak az erdőben, mint az a pár motor?” – egyrészt igazuk van, hiszen valóban több kárt okoznak a gepida mozgalmak az erdőkben, mint a krosszmotorok. De azt látnunk kell, hogy ha valahol tömegesen késelik meg az embereket, attól mi még nem állhatunk neki szabadon leütni a járókelőket, csak mert a késelők “sokkal több kárt okoznak.” Mindkettő szabálytalan, mindkettőt fel kell számolni. Nem vagyok álszent, én is megőrülök amikor a Superduke nyergében falom a kanyarokat, de az adrenalintól függetlenül észnél kell lennünk, amikor nyeregbe ülünk.
“Kifizettem a motort, nehogymár megmondja a büdös paraszt, hogy kinn a semmi közepén merre motorozzak!” – De igen, megmondja. Nincs már olyan, hogy senkié, olyan van, hogy megbízott kezelője egy területnek, esetleg önálló tulajdonosa. Bármennyire is sarkított a hasonlat, Te sem örülnél, ha minden vasárnap reggel arra ébrednél, hogy valaki a kertedben motorozik… a szántóföldek, erdők ugyanúgy valakinek a tulajdonát jelentik, még ha nincs is kerítés, mely a papucsállatkáknak is egyértelművé teszi, hogy nincs bent keresnivalójuk.
“…és honnan tudnám, hogy az ott éppen egy védett akármi?” – Onnan, hogy egyelőre Te mész oda motorozni, és nem a terület jön hozzád. Tájékozódj, ismerd meg a kötelességeidet, és csak utána a jogaid. A Hungaroringre sem mész fel motorozni, csak mert nem tudtad, hogy az nem az M3-as mogyoródi bekötőútja… egyszerűen utánanézel előtte. Más kérdés, hogy pár éve még a KNP volt az egyetlen, aki ingyenesen letölthető, részletes térképpel segítette a tájékozódást ebben a témában…
“nem gondolod, hogy megállok mindenféle terepruhásnak az erdőben?” – az említett terepruhás az adott esetben a Természetvédelmi Őrszolgálat embere volt. Róla tudni kell(ene), hogy joga van igazoltatni, ugyanis az Őrszolgálat – csakúgy mint a rendőrség – fegyveres csoportként működik, és nagyon nem érdemes elmenekülni előlük. Gyakorlatilag ugyanaz a kategória, mintha a yardot próbálnád meg kicselezni és meglépni előle.
Akkor nem is motorozhatok, hiába vettem meg a gépet?
De igen, motorozhatsz. Minden műúton, egyszerű földúton és az összes erdei átvezető úton is, ahol nincs tiltva a jármű használata, jogosítvány, műszaki vizsga és kötelező biztosítás befizetése mellett szabadon csapathatsz, természetesen csak bukósisakban, de remélem ezt mondani sem kell.
A vizsgával nem rendelkező gépek számára ott vannak a krosszpályák, melyek legtöbbször jelképes összegekért várják a sportolni vágyókat. Ha jobban megnézzünk a vásárolt motort, a lámpák hiánya és a hangosan üvöltő kipufogó eleve ilyen használatra “kárhoztatta” gépünket, anno a gyárban szándékosan nem gondoskodtak a közúti felhasználás műszaki hátteréről.
És ha egy igazán szép helyet akarok meglátogatni?
Ez továbbra sem Amerika, ahol az enyhén túlsúlyos állampolgár a vízeséstől egy méterre száll ki a klimatizált SUV-ból. Vannak gyalogtúra útvonalak, és bármilyen hihetetlen – nekem is az volt elsőre – ezek is élvezetet nyújtanak, sőt: magát a természetet közelségét így lehet igazán élvezni. Persze, példálozhatunk a tengerentúli megoldással, ahol még a nemzeti parkok területén is kijelölnek egy-egy komoly kiterjedésű átmenő utat, ahol kedvünkre motorozhatunk. Magyarországon is ez lenne a célravezető, hiszen ha rendelkezésemre áll egy ötven, vagy száz kilométer hosszú terepszakasz a Mátrában, akkor csak a törvényszegés kedvéért nem fogok letérni róla – de itthon egyelőre a teljes tiltást preferálják, lelkük rajta.
Addig is, míg a hazai helyzet megoldódik, a netre feltöltött videók alapján “szocializálódik” a (jellemzően) fiatal motoros réteg, így a patakban átkelést és a szűz hegyoldalak felszántását tekintik “cool” viselkedésformának. A tendencia nem változik, olcsó krosszgép mindig akad, és a Mecsekben elkobzott motorok, ill. a kiszabott többszázezeres büntetések sem alkalmasak arra, hogy ezt megváltoztassák.
Végül pár szó a kedves törvényalkotóknak és alkalmazóknak: ha a kutyát öt évig engedtem a kanapén aludni, akkor egyik napról a másikra nem fogja megérteni, hogy most miért csapkodom szíjjal ugyanezért. Ha az elmúlt évtizedekben felnőtt egy (két) nemzedék úgy, hogy a földúton lehet a gyereket vezetni tanítani, és sisak nélkül motorozni (hiszen ott nem érvényesek a szabályok) akkor most, a tájékoztatás teljes mellőzésével nem fogják tudni átnevelni őket az “új rendre”. Csókolom a kezüket, ez már nem a hatvanas évek: a hosszú hajat nem vágjuk le államilag, és a teljes tiltás mint olyan, lassan eltűnik a használható megoldások közül, mert Sztálin elvtárs halott ugye.
Addig is, míg ezek a sorok elérnek a nikotintól sárgult függönyök mögé, azokba a bizonyos irodákba, legyünk mi magunk azok, akik tudatos közlekedéssel hívjuk fel a figyelmet arra, hogy megérett a motorostársadalom a változásra és megszolgálta a tengerentúli megoldások bevezetését.